Mi a baj a nyugdíjjal?

A létezése maga.

Egy ilyen kijelentéssel nem sok barátot lehet szerezni (különösen Magyarországon), de gondoljunk csak bele, az emberiség 5-6 ezer éves civilizációs történelmének hány százalékában biztosított az állam nyugdíjat SZINTE MINDEN állampolgára számára?

Ugye.

Az általunk természetesnek vett nyugdíj egy emberöltővel ezelőtt sem létezett a mai formájában. Régen voltak állami alkalmazottak, akiknek az állam fizetett nyugdíjat, később voltak cégek, amik biztosítottak nyugdíjat a volt dolgozóik számára, de ilyen általános nyugdíjrendszer nem volt. És miért nem? Mert nem működőképes.

Az általános nyugdíj nem a civilizáció csodálatos vívmánya, hanem egy illúzió, ami azért nem volt 5 ezer éven keresztül – bár többször próbálkoztak kisebb csoportoknak adott juttatásokkal, gondoljunk csak például a katonákra –, mert nem képes követni a társadalmi változásokat akárcsak egy-két emberöltőn keresztül sem.

Lehet ezt reformálgatni – ahogy több országban látjuk, mert nem csak nálunk, hanem globálisan nem működik –, de lehetetlen megoldani a problémát, jobb lenne inkább minél hamarabb elismerni, hogy ez ebben a formában nem megy.

Részleges elismerése ennek a magánnyugdíjpénztári rendszer, ahol az egyénre bízzák, hogy öngondoskodó módon takarítson meg magának idős éveire, illetve ennek a rendszernek nálunk, és a világ több országában több pillére is létezik.

Bár az írás alapvetése, hogy a központosított nyugdíjrendszer, úgy ahogy van a történelem szemétdombjára való (és előbb-utóbb ott is végzi), nézzük meg röviden, hogy hogyan működik a magyarországi rendszer, hogy rámutathassunk egy-két rögtön szembeötlő problémájára.

A sajtóban több helyen tévesen jelent meg, hogy az adófizető 9,5%-ot fizet nyugdíjjárulékként, amiből 1,5% az állami nyugdíjalapba kerül, 8% pedig a magánnyugdíjpénztárába – már ha tagja ilyennek. (Zárójelben jegyezném meg, aki ilyet leír, az elgondolkozhatna azon, hogy ebből az 1,5%-ból hogyan fizetne ki az állam 3 millió nyugdíjasnak összességében évente 2600 milliárd forintot… ) Ugyanis a munkáltató is fizet a munkavállaló után, méghozzá a bruttó bér 24%-át. Ez nem kevés pénz, az egyszerűség kedvéért a magyarországi bruttó 200 (nettó 130-140) ezer forintos átlagbér után közel 50 ezer forint. Ezt az összeget a fizetésével együtt a munkavállaló termeli meg a cégének. Azaz miközben a magánnyugdíjpénztári számláján az átlagfizetése után 16 ezer forint jelenik meg, addig az állami rendszerbe összesen 25,5%-ot fizet be, azaz 51 ezer forintot. A kézhez kapott fizetése közel 40%-ának (!) megfelelő összeget az állami nyugdíj finanszírozására fordít, a nyugdíjhoz kapcsolódó levonások teljes összege pedig meghaladja a fizetése felét!

Megkockáztatom, nincs épeszű ember a világon, aki ekkora mértékű előtakarékoskodással élne valaha is, ha rábíznák a döntést.

A fentiek miatt lenne kívánatos, ha minden szépen érthetően kibontva rajta lenne a bérpapíron, mert mindjárt máshogy szemlélnék az emberek is a problémát. Hiszen, ha világosan látná átlagpolgárunk, hogy befizet 67 ezer forintot havonta, évi 800 ezer forintot, ami 40 év alatt 32 millió forint (nem is beszélve a 40 év alatt képződő kamatos kamatokról), akkor kicsit más elvárásai lennének a nyugdíjjal kapcsolatban.

(A valóság eme felfedésére volt erőtlen próbálkozás a szuperbruttósítás, ami sajnos pont azt nem érte el, ami az értelme lett volna.)

Visszatérve: én befizetem ezt a 25,5%-ot – hogy kifizethessék a jelenlegi nyugdíjakat (illetve, hogy később nekem is fizessék a megígért 75%-ot) –, de azt a 8%-ot szívesebben kezelném magam, ha már öngondoskodásról beszélünk.

Közhely, sok fórumon kivesézték már, hogy a magánnyugdíjpénztárak rosszul kezelik az ember pénzét. Én csak a saját példámat tenném hozzá: a nyugdíjpénztáram egy évben átlagosan 150 ezer forint körüli hozamot ír jóvá a számlámon. Én egy kísértetiesen hasonló nagyságú összeggel EGY HÉT (!) alatt kerestem ennyit részvényekkel a tőzsdén.

Felvetődik a kérdés, miért kötelez engem az állam arra, hogy egy számomra nem megfelelő befektetési stratégiával rendelkező intézményre bízzam a pénzemet. Miért nem lehet választani? Aki teljesen az államtól várja a nyugdíjat az fizessen oda, aki az államtól független (már ha tud létezni manapság ilyen) pénzintézetben bízik, az fizessen részben annak, aki viszont maga szeretné intézni az ilyen irányú megtakarításait, az juthasson hozzá ehhez az összeghez, és gazdálkodhasson vele saját maga.

Vegyünk még egy példát, a számok tetszőlegesek, de a lényeg azt hiszem így is érthető lesz. Emberünknek van 5 millió forint lakáshitele, tetszőleges kamatozással, amit szépen fizetget is. Van magánnyugdíjpénztári számlája is, amin 2 millió forint található, ami tetszőleges hozammal kamatozik is. Na, mármost arra mérget vehetünk, hogy a hitelének magasabb a kamata, mint a megtakarításának.

Miért ne fizethetné ki emberünk a lakáshitelét, megszabadulva ezzel a magasabb hitelkamattól (plusz a nyugdíjpénztár kezelési költségeinek fizetésétől)? Mert ez számára egyértelműen előnyösebb lenne, mint évtizedekig fizetni a hitelét, illetve még több évtizedig várni, hogy hozzájuthasson a megtakarításához.

(Akik esetleg azon lamentálnának, hogy ’jó, de akkor miből lesz nyugdíja a szerencsétlennek’, azoknak rávilágítok, hogy amit a hitel törlesztésére fordított, azt azután megtakaríthatná, miközben megszabadulna a magas hitelkamattól, kezelési költségtől, deviza alapú hitel esetén pedig az árfolyamingadozástól is.)

Még egy gondolat a témában az aktuális eseményekkel kapcsolatban.

Jelenleg Orbán Viktor és a Fidesz van kormányon aki(k)nek az az elképzelése, hogy az állami nyugdíj a tuti. (Ennek megvan az oka, de ez nem ezen írás témája.) Megengedően tételezzünk fel, hogy ezen kívül még két választást megnyerve, folyamatosan 3 cikluson keresztül, azaz összesen 12 évig kormányoznak. Nekem viszont van vagy 35 évem a nyugdíjig (esetleges változtatások esetén akár 40 is). Orbán Viktor jelenleg 47 éves, addigra 82 lenne, esélyes, hogy talán meg sem éri. (Nem rosszindulat, stresszes hivatása van, nem biztos, hogy ennyivel túléli az átlagéletkort.) Azaz a nyugdíjig eltelő 35 évemből 12-ben kormányoz ő (később talán már egy esetleges Fidesz győzelem esetén is túl koros lenne ehhez), 23 évben, azaz ennek a duplájában viszont szinte biztosan valaki más.

Mindegy, hogy most milyen intézkedések születnek, a magánnyugdíjpénztári tagok túlnyomó többségének a nyugdíját valószínűleg nem Orbán Viktor jelenlegi intézkedései határozzák majd meg. Bármennyire szeretné ezt akár ő maga, akár a média így beállítani.

Érdemes lenne kicsit kitekinteni a jelenlegi eseményekből, hogy lássuk: a tehetősebbek, ahogy régen, úgy ma is akár már 40 évesen nyugdíjasként élhetnek, a szegényebbje pedig sokszor a nyugdíj mellett is még dolgozni kényszerül, ergo az állami nyugdíjrendszer alig változtatott a létezése előtti állapotokon.

Ezért lenne jó, ha inkább a rendszer létjogosultságáról folyna a vita, mint arról, hogy egy 40 évig tartó megtakarítást hogyan akar befolyásolni egy 4 – vagy akár 12 – évig kormányzó személy.